Chalita egy kedves, nagylelkű óriás, aki hosszú éveken át szinte láthatatlanul élt a világ számára. Disznóólból mentették több társával együtt, és már idősödik, eddig a menhely volt az egyetlen otthona. Félénk, a nyüzsgéstől visszahúzódik, de napról napra látszik rajta a fejlődés: az elején a házából sem jött ki, ma pedig már keresi az emberek társaságát.
Ha valakiben bizalmat érez, finoman odabújik, és belefúrja a fejét az ember vállába, ott szuszog, amíg csak hagyjuk. Így pótolja be mindazt, amit egész életében nélkülözött. Chalita olyan kutya, aki csendben, mélyen szeret, és csak egy nyugodt, türelmes emberre vár, akinek végre odabújhat.